Van az a pillanat, amikor már nem harcolsz.
Nem sírsz.
Nem magyarázol.
Nem kérsz.
Csak ülsz. És arra gondolsz:
„,Talán ennyi volt.”
Nem azért, mert gyenge vagy.
Hanem mert túl sokáig voltál erős.
Túl sokáig hitted el, hogy majd jobb lesz.
Túl sokáig mentél akkor is, amikor senki nem kérdezte meg: „,Te hogy vagy?”
Ha most feladnád… kérlek, maradj itt velem pár percre.
Nem ott tartasz, ahol gondolod
Amikor fel akarjuk adni, ritkán azért tesszük, mert nem számít, amit csinálunk.
Épp ellenkezőleg.
Azért akarjuk feladni, mert számít.
Mert beletettük a szívünket.
Mert hittünk benne.
Mert reméltünk.
A feladás gondolata nem a vég jele.
Hanem annak a jele, hogy elfáradt a lelked, nem az, hogy elfogyott belőled az erő.
És ez óriási különbség.
Amit most érzel, nem bizonyíték, hanem állapot
Most talán ezt érzed:
- hogy nincs értelme
- hogy túl lassan haladsz
- hogy mások könnyebben boldogulnak
- hogy te mindig „késésben” vagy
De hadd mondjak valamit, amit most nehéz elhinni:
👉 A jelenlegi érzésed nem mond igazat az értékedről.
👉 Nem mond igazat a jövődről.
👉 Nem mond igazat arról, ki vagy.
Csak azt mutatja, hogy ember vagy, nem gép.
A feladás nem mindig őszinte vágy
Sokszor nem azt akarjuk, hogy vége legyen.
Csak azt, hogy ne fájjon tovább.
Hogy végre ne kelljen küzdeni.
Hogy valaki átvegye egy kicsit a terhet.
De a feladás ilyenkor nem megoldás.
Csak egy segélykiáltás.
És ez a kiáltás ezt mondja:
„,Elfáradtam, de még számít.”
Ha most feladnád, tedd fel ezt az egy kérdést
Nem azt kérdezem, hogy „miért nem megy?”
Hanem ezt:
„Miért fájna ennyire, ha abbahagynám?”
A válaszban ott van minden, amit tudnod kell.
Ott van az érték.
Ott van a vágy.
Ott van az igazság.
Nem kell most erősnek lenned
Nem kell most:
- pozitívnak lenned
- hálásnak lenned
- megoldanod semmit
Csak ne dönts véglegesen egy átmeneti állapotban.
Lehet, hogy most nem haladsz.
De még nem estél ki az utadból.
Van különbség a pihenés és a feladás között.
Van különbség a szünet és a vég között.
És most lehet, hogy szünetre van szükséged, nem búcsúra.
Egy utolsó mondat, amit vidd magaddal
Ha most feladnád, emlékezz erre:
Nem azért fáj, mert rossz úton jársz.
Hanem mert az utad valódi.
Maradj.
Lélegezz.
És ha ma csak annyit tudsz mondani: „Ma még nem adom fel”,
az már elég.
Holnap majd újra beszélünk.
Én itt leszek.
És te is itt vagy még.
Ez számít. 🤍
Leave a comment