– Téli levertség egy másik nézőpontból
Van az évnek egy időszaka, amikor minden lassabb.
A reggelek nehezebbek.
A test fáradtabb.
A lélek halkabb.
És ilyenkor sokan azt gondoljuk:
„,Valami baj van velem.”
„,Motiválatlan vagyok.”
,„Gyenge lettem.”
Pedig lehet, hogy nem gyenge vagy.
Csak tél van benned is.
Miért természetes a januári fáradtság?
A természet nem siet.
A fák nem virágoznak télen.
A föld nem terem gyümölcsöt.
És mégis, mind tudjuk, nem halott, csak készül.
A tested és a lelked ugyanígy működik.
Az ünnepek után elfáradunk az érzelmektől.
Az új év elején elfáradunk az elvárásoktól.
A ,„most már változnom kell” nyomásától.
A listáktól. A tervektől. A tökéletesség illúziójától.
De a fáradtság nem kudarc.
A fáradtság jelzés.
Azt mondja:
👉 most nem kifelé kell élned,
👉 hanem befelé.
A lelassulás nem visszaesés, hanem belső erőgyűjtés
A világ azt tanítja:
„,Haladj.”
„,Teljesíts.”
„,Legyél produktív.”
De a lélek azt suttogja:
„,Állj meg.”
„,Lélegezz.”
„,Érezd.”
A tél nem azért jön, hogy gyengévé tegyen.
Hanem hogy visszahozzon önmagadhoz.
Ez az időszak nem a nagy tetteké.
Ez az időszak a belső rendrakásé.
Amikor végre meghallod, mi fáj.
Amikor észreveszed, mi hiányzik.
Amikor kimondod:
„Most nem akarok erős lenni.
Most csak szeretnék lenni.”
És ez… nem feladás.
Ez a legmélyebb bátorság.
Nem kell mindig produktívnak lenned, hogy értékes legyél
Sokan akkor érzik magukat hasznosnak,
ha tesznek, alkotnak, bizonyítanak.
De mi lenne, ha idén télen mást próbálnál ki?
Mi lenne, ha elhinnéd, hogy:
✨ akkor is értékes vagy, amikor pihensz
✨ akkor is számítasz, amikor lassú vagy
✨ akkor is elég vagy, amikor nem haladsz
A létezésed nem projekt.
A lelked nem teljesítménylista.
Te nem azért vagy itt, hogy mindig erős légy.
Hanem azért, hogy igaz légy.
És néha az igazság az, hogy fáradt vagy.
Hogy csendes vagy.
Hogy most nem kifelé ragyogsz,
hanem befelé gyűjtöd a fényt.
A tél nem elvesz, hanem készít
Talán most nem érzed magad inspiráltnak.
Talán nem vagy tele lendülettel.
Talán csak túl sok volt mögötted minden.
De tudd:
a mag nem akkor nő, amikor látszik,
hanem amikor rejtve dolgozik a föld alatt.
És te most pontosan ezt teszed.
Nem eltűnsz.
Nem lelassulsz hiába.
Nem gyengülsz el.
Hanem újjáépülsz csendben.
Mielőtt bezárod ezt a cikket, állj meg egy pillanatra…
és tedd fel magadnak ezt az egyetlen kérdést:
💬 Miben lennél ma gyengédebb magaddal?
Nem holnaptól.
Nem jövő héttől.
Ma.
Talán abban, hogy korábban lefekszel.
Talán abban, hogy nemet mondasz.
Talán abban, hogy nem ostorozod magad azért, mert most nem vagy a csúcsformádban.
A tél nem az ellenséged.
A tél most a tanítód.
És ha megtanulsz együtt lélegezni vele,
a tavasz nem csak kívül jön el…
hanem benned is. 🌿
Leave a comment