Személyes, őszinte évzáró írás

Vannak évek, amelyek nem múlnak el nyomtalanul.
Nem csak telnek, formálnak.
Nem darabokra törnek, hanem új alakot adnak annak, ami bennünk volt eddig is, csak talán nem láttuk ilyen tisztán.

Számomra 2025 ilyen év volt.

Az év, amikor szerettem.
Nem kicsit.
Nem félve.
Nem feltételekhez kötve.

Teljes szívvel. Mélyen. Őszintén.

Nem azért, hogy viszonzást kapjak.
Nem azért, mert biztos voltam benne, hogy engem is így fognak szeretni.
Hanem azért, mert nem tudok máshogy. Mert ez vagyok.

És szeretni valakit, akinek talán nem a szíved a végállomása, nem gyengeség.
Hanem bátorság.

2025 egyik legnagyobb leckéje számomra az volt, hogy
a szeretet nem birtoklás.
Nem garancia.

A szeretet ajándék.

Amit adsz, mert nem tudsz nem adni.
És néha nem az marad meg, amit visszakapsz,
hanem az, amit te tettél bele.

Ez formál.
Ez marad.
Ez tesz azzá, aki vagy.

---

A veszteség nem mindig elvesztés

2025 megtanított arra is, hogy a veszteség nem mindig azt jelenti, hogy valamit vagy valakit elvettek tőlünk.
Néha csak azt jelenti, hogy valami nem lehet a miénk, akármennyire is vágyunk rá.

És ez fáj.
Igen, fáj.

De a fájdalom tisztít.
Felkavar.
Megráz.
Aztán lehánt rólunk mindent, ami hamis volt.

Megmutatja, mi marad, amikor minden lehull.
És ha a fájdalom mélyén is ott marad a szeretet,
akkor tudjuk meg igazán, kik vagyunk.

---

Elengedni valakit, akit szerettél

Idén elengedtem valakit, akit nem akartam elengedni.
Azt hittem, lesz közös történetünk.
Hittem benne, hogy egyszer majd…

De nem lett.

És mégsem bánom.

Mert szerettem.
Mert igazi volt.
És ez elég.

---

Önmagam felé is tanultam szeretni

2025-ben megtanultam, hogy önmagamat is szeretnem kell.
Úgy, ahogy vagyok:
érzékenyen,
mélyen,
néha túlságosan is tiszta szívvel.

Megtanultam, hogy nem baj, ha nem értenek.
Nem baj, ha nem tudnak mit kezdeni a nyitottságommal.

Mert én így vagyok teljes.
Így vagyok őszinte.
Így vagyok ember.

---

Egy fájdalmasan szép év tanítása

Bár az év tele volt fájdalommal, valójában ajándék volt.
Megmutatta, hogy nem csak túlélni tudok,
hanem újra érezni,
újra hinni,
és újra szeretni.

Még akkor is, ha nem engem választanak.

2026-ban is így szeretnék élni:
nyitott szívvel,
bátorsággal,
mélységgel.

Mert ha valamit megtanultam idén, az ez:

Az igazi erő nem az, aki nem érez.
Hanem az, aki érezni mer, még akkor is, ha közben sérül.

Köszönöm, 2025.
Fájdalmasan szép voltál.