Az ismétlődő kapcsolati minták pszichológiája

Van az a pillanat, amikor magadba zuhansz, és egyetlen kérdés visszhangzik benned:

,„Miért mindig azokhoz vonzódom, akik nem szeretnek viszont?”

Miért azokat nézem, akik nem látnak? Miért azokért dobban meg a szívem, akiké soha nem fog értem?

Ez nem gyengeség.

Ez emberi.

És mélyen, nagyon mélyen belénk van kódolva.

De nem kell, hogy örökké ebben a mintában élj.

A lélek vonzása nem logikus, hanem ismerős

Tudnod kell: a szíved nem mindig a jót, hanem az ismerőst keresi.

Azokat, akik valami nagyon régit idéznek benned, egy érzést, egy hiányt, egy gyermekkori dinamikát.

Olykor a lelkünk olyan embereket választ, akikhez való kötődés fájni fog.

Mert nem az érett szeretetet keresi, hanem azt az érzést, amit megszokott:

a bizonytalanságot,

a visszautasítást,

a harc utáni apró jutalmat,

azt, hogy mindig küzdeni kell a szeretetért.

Ez az, amit gyerekként megtanultunk, sokszor kimondatlanul, láthatatlanul, egy rideg tekintetből, vagy egy elmaradt ölelésből.

És ma újra és újra ezeket a történeteket játsszuk le, már felnőttként, új arcokkal, de ugyanazokkal az érzelmekkel.

De miért olyan vonzó az, aki nem viszonozza?

Mert abban hiszünk, hogy ha végre elég jók leszünk, akkor majd ő is megszeret.

És ezzel meg tudjuk gyógyítani a régi fájdalmat.

Csakhogy az ilyen kapcsolatokban nem gyógyulás történik, hanem újrasérülés.

Újra sebeket kapunk, újra összetörünk, mert az, aki nem tud viszont szeretni, nem tud majd meggyógyítani.

A minta mindig erősebb, mint az elhatározás, egészen addig, amíg tudatossá nem válik

Lehet, hogy már többször megfogadtad: „,most valami mást akarok!”

Mégis, valami belül visszaránt.

Ismerős, nem?

Ez azért van, mert a minta tudattalanul működik, mint egy szoftver a háttérben.

De amikor tudatossá válsz…

Amikor ráébredsz arra, miért vonzódsz azokhoz, akik nem szeretnek,

– akkor elkezdhetsz másként választani.

Szeretni azt, aki nem szeret, önmagad elvesztése

Amikor valakit szeretsz, aki nem tud szeretni téged, akkor hajlamos vagy:

túladni magadon,

alkalmazkodni a szeretetért,

hallgatni, amikor kiállhatnál magadért,

maradni, amikor menned kéne.

És közben lassan, észrevétlenül elfeledkezel arról, ki is vagy.

Pedig te nem azért születtél, hogy olyan emberek szeretetére várj, akik nem akarnak igazán látni.

Te azért születtél, hogy teljes szívvel élj és kapcsolódj.

Hogy ne csak szeress, hanem viszont is legyenek szeretve az érzéseid.

Mert az igazi szeretet nem fájdalomra, hanem bensőséges otthonra épül.

Mit tehetsz most?

1. Ismerd fel a mintát, írj naplót, figyeld a gondolataid. Mikor érezted hasonlóan? Mi az az érzés, amit újra és újra megélsz a kapcsolataidban?

2. Kérdezd meg magadtól:

– Miért vonzó számomra a távolság?

– Miért hiszem el, hogy csak harccal érdemlem meg a szeretetet?

3. Gyakorold az önszeretetet úgy, ahogy másokkal bánnál.

Légy magadhoz gyengéd, hűséges és türelmes.

Mert a minta nem azért törik meg, mert másként viselkedsz, hanem mert másként bánsz önmagaddal.

4. Ne félj attól, ha fáj.

A fájdalom nem az ellenséged.

A fájdalom egy üzenet:

– „,Többet érdemelsz.”

– ,„Ez már nem a te utad.”

– ,,Eljött az idő, hogy új történetet írj.”

Zárszóként:

A szeretet nem harc.

A szeretet nem játék.

A szeretet nem alku.

A szeretet: otthon.

És ha te most egyedül vagy, de teljes szívvel tudsz szeretni,

akkor már nem vagy elveszett, csak előrébb jársz, mint mások.

És ez nem büntetés.

Ez a te ajándékod.

A mélységed. A bátorságod.

Az, hogy mersz érezni akkor is, amikor más csak falakat épít.

Ne alkudj meg. Ne hajolj meg.

A lelked tudja: nem azért születtél, hogy beérd a felével.

Írta: Jónás Patrik

Life coach, aki hisz a mély, bátor és őszinte kapcsolódásban