Miért érzem azt, hogy nem vagyok elég?

– Az önértékelés mély sebei és a gyógyulás útja

Vannak mondatok, amelyeket soha nem mondunk ki hangosan.
Nem írjuk le.
Nem valljuk be senkinek.

Mégis ott visszhangzanak napok óta bennünk…
Ott remegnek a bőrünk alatt, amikor tükörbe nézünk.
Ott élnek a kimondatlan mosolyok mögött, az elfojtott álmok alatt.

És a legfájdalmasabb mondat ezek közül:

„Nem vagyok elég.”

De elég – minek?
És elég – kinek?

Elég szépnek?
Elég vékonynak?
Elég szerethetőnek?
Elég kedvesnek, elég okosnak, elég „jó nőnek”?
Elég ahhoz, hogy valaki maradjon?
Hogy valaki válasszon?
Hogy valaki szeressen?

De a legerősebb kérdés mégis ez:

Elég jó vagyok-e saját magamnak?


A seb nem tegnap keletkezett

A „nem vagyok elég” érzés nem egyik napról a másikra költözött beléd.
Ez egy csendes, lassú, alattomos folyamat volt.

Lehet, hogy…
• egy szülő arckifejezésében kezdődött
• egy „ne legyél ilyen érzékeny” mondatban
• egy összehasonlításban: „bezzeg ő…”
• egy szakításban, ahol azt hitted: valami veled van baj

És te elkezdted levonni a téves következtetést:

„,Ha elment… biztos kevés voltam.”

De valójában:
lehet, hogy ő nem tudott szeretni úgy, ahogyan te szeretsz.
Vagy még nem volt kész arra a mélységre, amit benned látott.

Ez nem rólad szólt.
Ez nem a te értékedet csökkentette.
Ez az ő határát mutatta meg.


A „,nem vagyok elég” érzés legnagyobb hazugsága

A hazugság nem az, hogy nem vagy elég.
Hanem az, hogy valaha is többnek kellett volna lenned annál, aki vagy.

Mert amit te adsz, azt más nem tudja.
Ahogyan te szeretsz, úgy senki más nem szeret.
A mélységed, érzékenységed, empátiád, őszinteséged, egyszeri.
Megismételhetetlen.

A világ nem tökéletességet vár tőled.
Hanem valódiságot.

Nem olyat, aki soha nem hibázik.
Hanem olyat, aki él.
Érez.
És mer.


A gyógyulás nem hangos, hanem szelíd

A gyógyulás útja sokszor így kezdődik:

Reggel a tükör előtt.
Egy mély lélegzettel.
Egy pillanattal, amikor végre nem kritizálod magad.

Csak annyit mondasz:

„,Látlak.
Itt vagyok veled.
Értékes vagy.”

És ezt újra és újra elmondod.
Egészen addig, amíg felülírja a régi hiteket:

• „,nem vagyok kevés”
• „,nem vagyok túl sok”
• ,„pont elég vagyok”


Üzenet neked, nőnek, aki ezt most olvassa

Ha valaha is érezted, hogy nem vagy elég…

Tudd, hogy ez nem az igazság.
Ez a félelem hangja.
Mások mondata, amit beléd írtak.
A múlt árnyéka, nem a jelen valósága.

Most már te írhatod tovább a történeted.

És hidd el:

A nő, aki elkezdi kimondani, hogy értékes, lassan azzá is válik.


A legfontosabb:

Nem kell ezt az utat egyedül végigjárnod.
Én azért vagyok itt, hogy kísérjelek.
Hogy visszavezessünk oda, ahol újra elhiszed:

Te nem csak elég vagy, hanem több vagy, mint gondolnád.

Leave a comment